1, A bemenet szerint, azaz a mért objektum különböző pontjait:

Ha a bemeneti mennyiségek nem elektromos mennyiségek, mint például a hőmérséklet, a nyomás, az elmozdulás, a sebesség, a páratartalom, a fény és a gáz, akkor a megfelelő érzékelőket hőmérséklet-érzékelőknek, nyomásérzékelőknek és mérőérzékelőknek nevezzük.

Ez a besorolási módszer egyértelműen magyarázza az érzékelők használatát, és kényelmet nyújt a felhasználók számára. Könnyű kiválasztani a szükséges érzékelőket a mért objektumok szerint. A hátrány az, hogy ez a besorolási módszer a különböző alapelvekkel rendelkező érzékelőket egy kategóriába sorolja, és nehéz megtudni az egyes érzékelők közönségét és különbségét a konverziós mechanizmusban. Ezért kedvezőtlen az érzékelők alapelveinek és elemzési módszereinek elsajátítása. Mivel az azonos típusú érzékelő, például a piezoelektromos érzékelő felhasználható a gyorsulás, a sebesség és az amplitúdó mérésére a mechanikai rezgésben, és felhasználható az ütés és az erő mérésére is, de működési alapelve ugyanaz.

Ez a besorolási módszer sokféle fizikai mennyiséget két kategóriába sorol: alapvető mennyiségek és származtatott mennyiségek. Például az erő alapvető fizikai mennyiségeknek tekinthető, amelyekből származtatott fizikai mennyiségek, például nyomás, súly, stressz és nyomaték származtathatók. Amikor meg kell mérnünk a fenti fizikai mennyiségeket, akkor csak erőérzékelőket kell használnunk. Ezért az alapvető fizikai mennyiségek és a származtatott fizikai mennyiségek közötti kapcsolat megértése nagyon hasznos a rendszer számára, hogy melyik érzékelőket használja.

2, A munka elvének (észlelési) osztályozás elve szerint

A detektálási elv az érzékelő működésének fizikai, kémiai hatására és biológiai hatására utal. Vannak ellenálló, kapacitív, induktív, piezoelektromos, elektromágneses, mágneses, fotoelektromos, piezorsister, hőelektromos, nukleáris sugárzás, félvezető érzékelők és így tovább.

Például, a változó ellenállás elve szerint vannak potenciométerek, törzsmérők, piezorsistive érzékelők és így tovább. Például, az elektromágneses indukció elve szerint vannak induktív érzékelők, differenciális nyomás -adók, örvényáram -érzékelők, elektromágneses érzékelők, mágneses érzékelők és így tovább. A félvezető elmélete szerint vannak olyan szilárdtest-érzékelők, mint a félvezető erőérzékelő, a hőérzékelő, a fényérzékeny érzékelő, a gázérzékelő és a mágneses érzékelő.

Ennek a besorolási módszernek az az előnye, hogy az érzékelő szakemberek számára kényelmes az induktív elemzés és kutatás elvégzése az elvből és a tervezésből, és elkerüli az érzékelők túl sok nevet, ezért gyakran használják. A hátrány az, hogy a felhasználók kellemetlennek érzik magukat az érzékelők kiválasztásakor.

Időnként gyakran a felhasználás és az alapelv, például az induktív elmozdulási érzékelő és a piezoelektromos erőérzékelő kombinálásával nevezik meg, hogy elkerüljék a túl sok érzékelő nevet.