Alkalmas a Cummins L10 N14 M11 olajnyomás -érzékelő 4921485 -hez

Kapacitív helyzetérzékelő

1. A kapacitív helyzetérzékelő egy nem érintkezési helyzetérzékelő, amely általában három részből áll: detektálási terület, védőréteg és héj. Meg tudják mérni a célpont pontos helyzetét, de csak az objektumot. Ha a mért tárgy nem vezetőképes, akkor továbbra is hasznos mérni annak vastagságát vagy sűrűségét.

2. Ha egy vezetőképes objektumot mér, a kimeneti jelnek semmi köze nincs az objektum anyagához, mert a kapacitív elmozdulási érzékelő esetében az összes vezeték ugyanaz az elektród. Ezt a fajta érzékelőt elsősorban a lemezmeghajtásban, a félvezető technológiában és a nagy pontosságú ipari mérésben használják, de nagyon nagy pontosságot és frekvencia-választ igényel. A nem vezetők mérésére használva a kapacitív helyzetérzékelőket általában a címkék, bevonatok észlelésére és a papír vagy film vastagságának mérésére használják.

3. A képpakitív helyzetérzékelőt eredetileg a lineáris elmozdulási távolság mérésére használták, több millimétertől több nanométerig terjedve, és a mérést a vezetőképesség elektromos tulajdonságainak felhasználásával fejezték be. Egy objektum képességét a töltés tárolására kapacitásnak nevezzük. A töltés tárolására szolgáló közös kondenzátorkészülék a lemezkondenzátor. A lemezkondenzátor kapacitása közvetlenül arányos az elektróda területével és a dielektromos állandóval, és fordítva arányos az elektródák közötti távolsággal. Ezért, amikor az elektródok közötti távolság megváltozik, a kapacitás is megváltozik. Egy szóval a kapacitív helyzetérzékelő ezt a tulajdonságot használja a pozíció észlelésének befejezéséhez.

4. A tipikus kapacitív helyzetérzékelő két fém elektródot tartalmaz, amelyeknek a levegője dielektromos. Az érzékelő egyik elektródja egy fémlemez, a másik kondenzátor elektróda pedig egy vezetőképes objektumból áll. Ha feszültséget kell alkalmazni a vezetéklemezek között, a lemezek között elektromos mezőt állnak rendelkezésre, és a két lemez pozitív és negatív töltéseket tárol. A kapacitív helyzetérzékelő általában AC -feszültséget alkalmaz, ami rendszeresen a lemezen történő megváltoztatás polaritását teszi ki, így a célpozíció megváltozása a két lemez közötti kapacitás mérésével detektálható.

5.A kapacitást a lemezek közötti távolság, a dielektromos dielektromos állandó és a lemezek közötti távolság határozza meg. A legtöbb érzékelőnél az elektródlemez területe és dielektromos állandója nem változik, csak a távolság befolyásolja az elektród és a célobjektum közötti kapacitást. Ezért a kapacitás megváltozása megmutathatja a célpontot. A kalibrálás révén az érzékelő kimeneti feszültségjelének lineáris kapcsolata van az észlelési tábla és a cél közötti távolsággal. Ez az érzékelő érzékenysége. Ez tükrözi a kimeneti feszültségváltozás és a helyzetváltozás arányát. Az egység általában 1 V/ mikron, vagyis a kimeneti feszültség 100 mikrononként 1 V -os.

( Az interferencia csökkentése érdekében védőréteget adunk hozzá. Ugyanazt az elektromotív erőt alkalmazza a detektálási terület mindkét végén, hogy megakadályozzák az elektromos mezőt a detektálási tér szivárgását. A többi detektálási területen kívüli vezetők elektromos mezőt képeznek a védőréteggel, és nem zavarják a cél és a detektálási terület közötti elektromos mezőt. A védőréteg miatt a detektálási területen lévő elektromos mező kúpos. A detektálási elektróda által kibocsátott elektromos mező előrejelzett területe 30% -kal nagyobb, mint a detektálási terület. Ezért az észlelt objektum átmérőjének legalább 30% -kal nagyobbnak kell lennie, mint az érzékelő detektálási területe.