A nyomásérzékelő egy olyan érzékelő, amelyet a nyomás mérésére használnak azáltal, hogy elektromos jelzé alakítják. Munka alapelve elsősorban az érzékelő belső szerkezetének nyomás deformációján alapul, ami a belső áramkör változásait okozza. A nyomásérzékelő működési elveit az alábbiakban részletezzük.

A nyomásérzékelő alapszerkezete magában foglalja az indukciós elemet, a jelfeldolgozó áramkört és a házat. Az érzékelő a nyomásérzékelő alapkomponense, amelyet általában rugalmas anyagokból, például szilíciumból, kvarcból, acélból stb. Készülnek, ha külső nyomást alkalmaznak, az indukciós elem deformálódik, és a deformáció mértéke arányos a nyomás méretével.

Az indukciós elem deformációja az elektromos paraméterek, például az ellenállás, a kapacitás és az induktivitás megváltozását okozza. Ezeknek a paramétereknek a változásai mérhetők és konvertálhatók jelfeldolgozó áramkörökkel, így elektromos jelet eredményeznek, amely arányos a nyomás méretével. A jelfeldolgozó áramkör általában erősítőkből, szűrőkből, analóg-digitális konverterekből, stb. Fő szerepet játszik a gyenge jel kimenetének amplifikálása, szűrése és digitalizálása az indukciós elem alapján, hogy megkönnyítsék a későbbi adatfeldolgozást és elemzést.

A nyomásérzékelő héja általában rozsdamentes acélból, alumíniumötvözetből és más anyagokból készül, és fő szerepe az indukciós alkatrészek és a jelfeldolgozó áramkörök védelme az interferencia és a külső környezet károsodásaitól. A héj általában vízálló, porálló, korrózióállósággal és egyéb tulajdonságokkal rendelkezik, hogy alkalmazkodjanak a különféle munkakörnyezetekhez.

Röviden: a nyomásérzékelő működési elve az indukciós elem deformációján alapul, amely a belső áramkör változást okoz, és az elektromos jel végső kimenete arányos a nyomás méretével. A nyomásérzékelőt széles körben használják az ipari automatizálásban, az autóipar, az orvosi berendezések és más területek nélkülözhetetlen eszköz a modern ipari termelésben.