A nyomásérzékelő egy olyan érzékelő, amelyet a nyomás mérésére használnak, elektromos jellé alakítva. Működési elve elsősorban az érzékelő belső szerkezetének nyomási deformációján alapul, ami a belső áramkörben változásokat okoz. A nyomásérzékelő működési elvét az alábbiakban részletesen ismertetjük.

A nyomásérzékelő alapszerkezete egy indukciós elemből, egy jelfeldolgozó áramkörből és egy házból áll. Az érzékelő a nyomásérzékelő központi eleme, amely általában rugalmas anyagokból készül, mint például szilícium, kvarc, acél stb. Külső nyomás hatására az indukciós elem deformálódik, és a deformáció mértéke arányos a nyomás nagysága.

Az indukciós elem deformációja olyan elektromos paraméterek változását okozza, mint az ellenállás, a kapacitás és az induktivitás. Ezeknek a paramétereknek a változása jelfeldolgozó áramkörökkel mérhető és konvertálható, ami a nyomás nagyságával arányos elektromos jelet eredményez. A jelfeldolgozó áramkör általában erősítőkből, szűrőkből, analóg-digitális átalakítókból stb. áll. Fő szerepük az indukciós elem gyenge kimeneti jelének erősítése, szűrése és digitalizálása, hogy megkönnyítsék a későbbi adatfeldolgozást és elemzést.

A nyomásérzékelő héja általában rozsdamentes acélból, alumíniumötvözetből és egyéb anyagokból készül, és fő feladata az indukciós alkatrészek és a jelfeldolgozó áramkörök védelme a külső környezet interferenciáitól és károsodásától. A héj általában vízálló, porálló, korrózióálló és egyéb tulajdonságokkal rendelkezik, hogy alkalmazkodjon a különféle munkakörnyezetekhez.

Röviden, a nyomásérzékelő működési elve az indukciós elem nyomásra való deformációján alapul, ami változást okoz a belső áramkörben, és az elektromos jel végső kimenete arányos a nyomás nagyságával. A nyomásérzékelőt széles körben használják az ipari automatizálásban, az autóiparban, az orvosi berendezésekben és más területeken, nélkülözhetetlen eszköz a modern ipari termelésben.