Az érzékelőt a tömeg meghatározására használják: a minta által kifejtett gravitációt a súlymérő érzékelő elektromos jellé alakítja. Ezért az erőmérő cella az elektronikus mérleg alkatrésze.

Egy széles körben alkalmazott technológia a nyúlásmérő technológián alapul: az analóg mérőérzékelő egy acélból vagy alumíniumból készült mérőelemből (ún. rugótestből) áll, amelyre a nyúlásmérőt (Wheatstone-híd) szerelik. Minden elektronikus mérleg beépített mérőcellával rendelkezik, amely biztosítja a súly mérését.

A nyúlásmérős mérőérzékelőket széles körben használják, de vannak más mérési technológiák is, például az EMFC elektromágneses erőkompenzációs technológia, amelynek tömegmeghatározása teljes mértékben súrlódási veszteség nélkül történik. Általában az erőmérő cellákat gyárakban telepítik, például töltőüzemekben, mérőtartályokban, töltési mennyiség meghatározásában stb.

Milyen típusú érzékelők léteznek?

Tervezési céljuktól függően számos különböző típusú erőmérő cella létezik. Hajlítógerendás vagy nyírógerendás erőcellákat általában platformmérlegekhez és hasonlókhoz használnak. A nyomásmérő cellát általában a nehéz tárgyakat felülről viselő szerkezet (konténer, siló stb.) alá kell beépíteni, és általában nagyobb terhelésre tervezték. Másrészt egy húzó típusú mérőcella esetében egy súly csatlakozik az erőmérő cellához. Az erőmérő cella a platformlépték és a platformlépték fontos része.

Hogyan működik az érzékelő?

Bár az elasztomer anyaga stabil, rugalmassága is csekély. Ez azt jelenti, hogy amikor súlyt helyeznek a mérlegre, az erő hatni fog a rugalmas testre. Az elasztomer szó eredetileg onnan ered, hogy ez az anyag enyhén deformálódik emiatt a hatás miatt, de ha nem érnek rá erőt, akkor visszanyeri eredeti formáját, vagyis "rugalmasságát". Ez a mérőelem rugalmas deformációja.